„Szinte semmit nem fűzök már hozzá a Facebookon az algoritmus által elém vezérelt bejegyzésekhez. Sem kedvem, sem időm a mindent is jobban tudókhoz, a kioktatáshoz, a hamis listákhoz és egyéb hazugságokhoz. Határozott mozdulatokkal görgetek tovább a macskákhoz, a művészetekhez, a könyvekhez és az olaszországi regionális konyhák szegénységből fakadó és táplálkozó remekműveihez. Magukra hagyom a zárt bázisközösségeket, hergeljék egymást nélkülem.
Ugyanez a helyzet az aggódókkal is. Pedig az például határozottan érdekes, hogy a napokban miért kezdtek el aggódni nagy erőkkel és összevontan. Olyasvalami miatt, ami eddig nem igazán érte el az ingerküszöbüket. Most meg a lelkükre telepedett a nemzethalál víziója. Mert demográfiai katasztrófahelyzet alakult ki. Nyilván azonnali jelleggel, hajnali kettő és három között, merazorbán. Az van, hogy a valóság ennél kissé bonyolultabb, mert az igaz ugyan, hogy tavaly mindössze hetvenhét és fél ezer gyermek született Magyarországon és ez nem jó hír, és az is elgondolkodtató, hogy mindez a soha nem látott mértékű családtámogatások mellett és ellenére alakult így.
Csakhogy.
A baj nem most kezdődött hirtelenjében, érdemes visszanézni egy kicsit, méghozzá a rendszerváltozás utáni korszak egyik leghorrorisztikusabb időszakára.
Az Antall–Boross-kormányok után az istenadta nép zavarában visszahozta a komancsokat. És ha ez nem lett volna elég, még az SZDSZ-t is megkaptuk a púpunkra. Külső szemlélő számára viszonylag váratlanul, hiszen a villámgyorsan szocialistává vedlettek egymagukban is kellő felhatalmazást kaptak a hatalom gyakorlásához, ráadásul a colos ember is kijelentette, hogy ők aztán a Horn Gyufáékkal egy tányérból ugyan sosem, ami logikus is lett volna, hiszen ők voltak ugye a legádázabb antikommunisták, amit egy ideig sokan be is vettünk, szavazatok ezreit pazarolva rájuk. Ehhez képest pár nappal később már bent vigyorogtak a koalícióban, újabb sötét időket hozva a szerencsétlen hazára.
Irgalmatlan kótyavetye kezdődött, de a szakértő tettestársak annyira fogalmatlannak bizonyultak, hogy ennek ellenére bevetették a „baloldali” csodafegyvert és jöttek az úgynevezett megszorító intézkedések. Magyarul a népnyúzás. Na, ennek volt emblematikus figurája a haladó közgazdászok félistene, a borzalmas Bokros Lajos. És vele az ő hírhedt, tömegeket megszomorító, megalázó és megnyomorító csomagja, amelynek az egyik első megnyilvánulási formája lett a gyed megszüntetése. Úgy tűnt el, mintha itt sem lett volna.